|
29. fejezet - A Hold Futam
2004.08.21. 07:32
Na, ebben a fejeztben eredetileg Ron eléggé szexcentrikzus volt, de itt is változtattam. De a lényeg most Kalkutta körül forog, mert kezdődik a Hold Futam: India versenyzője Villám. (A mienk Széltoló László!!! Sokáig bírja!!) Ronék, akik nem tudnak az amnéziáról, idegesen figyelnek, közben Ron átkozgatja barátját. A futam végén elmennek Harry sártrába, ahol Ron megtöri az átkot: Felébreszti harryt az öt hónapos amnéziából, ás már majdnem mindenki boldog, amikor expreszlevél jön otthonról: Harry jegyesét és lányát elrabolták.
Huszonkilencedik fejezet
A Hold Futam
- H űha, Hermione, ez volt a leghosszabb ugrás, amelyet valaha végrehajtottam! - rikkantotta Ron. - Kalkutta! Sosem gondoltam volna, hogy eljutok ide... apa fizetéséből legalábbis biztosan nem.
- Csodálatos hely - nézett körül a lány a hatalmas és tarka piactéren.
Mindenfelé boszorkányok és varázslók kínálták portékáikat: vízipipákat, a Tadzs Mahal kicsinyített modelljeit, mindenféle szöveteket: selymet, aranyszállal átszőtt kasmírt; éneklő elefántokat, és persze különböző márkájú seprűket.
- Nézd! Valódi Rakéta 3000-esek! - kiáltotta örömmel Ron. - A fél karomat odaadnám, ha az enyém lehetne az egyik!
- 500 galleon darabja - felelte Hermione. - Egész életedben nem lesz annyi pénzed.
Ron lemondóan bólintott.
- Kígyóbűvölők! - a lány egy töpörödött varázslóra mutatott, aki furulyán játszott. - És fakírok!
- Csoda, hogy Bájgúnár Bill nincs itt - morogta Ron. - Csak várj egy kicsit, és a szelleme megjelenik neked.
Hermione nem reagált a gúnyolódásra. - Bájgúnár Billnek köszönhetően mindent tudok Indiáról, Síváról és Káliról, meg mindenfajta átkokról.
- Kímélj meg Herm. Ne kezdj kioktatni Bájgúnár Billről, jó?
- Tudod mit? Otthon kellett volna hagynom téged! - pattogott a lány. - Hozhattam volna Percyt is magammal! Ő legalább értékelné, hogy milyen sokat tudok erről az egzotikus kultúráról.
- Talán igen - Ron szája mosolyra húzódott. - De ő impotens, Hermione.
A lány elvörösödött.
- Én NEM - tette hozzá a fiú.
- Nem, te egyáltalán nem - felelte a lány, és még jobban elpirult. - Gyere, keressük meg a szállodánkat.
- Van nálam térkép - Ron a táskája zsebébe nyúlt, és előhúzta a varázsló Kalkutta térképét.
- Itt vagyunk a Bagira piacon - mutatott egy kis pontra a kihajtogatott térképen. - A szálloda, a Lopakodó Lavór, körülbelül 700 méterre van, jobbra a Hindu Özvegy Máglyahalála köz mögött.
- Micsoda imádnivaló név! - ráncolta az orrát Hermione. - De legalább a szobáinkat előre lefoglalták.
- Szobákat? - vigyorgott Ron, a Futamra szóló jegyükre nézve. - Itt egy szoba áll, Herm. Csak egy...
- Töröld le azt a vigyort a képedről!
* * * * *
A lenyugvó nap utolsó sugarai beszűrődtek az ablakon és Hermione arcát cirógatták. A lány kinyitotta szemét, pislogott, és nagyot nyújtózott. El se tudta hinni, hogy ennyire elaludtak.
- Valld be, hogy boldog vagy, amiért nem Percyt hoztad helyettem - szólt Ron, a lány egy hajfürtjét csavargatva az ujjai közt.
Hermionénak muszáj volt nevetnie. - Ó, igen, Ron, bevallom.
- Ezt örömmel hallom - válaszolt a fiú miközben lehajolt és megcsókolta.
- Hm. Roooooooooon... - Hermione megpróbált kiszabadulni a fiú öleléséből. - Eressz el!
- Miért, Herm? Nem tetszik? - duruzsolta Ron és az orrát a lány nyakába fészkelte.
- Mert lekéssük a versenyt, ha nem kelsz fel most rögtön - emlékeztette Hermione.
- Muszáj ilyen ünneprontónak lenned? - nyafogott Ron. - Inkább itt maradnék veled örökre... - kinyújtotta kezét, hogy megsimogassa a lány combját, de az gyorsabb volt, és kiugrott az ágyból.
- Ideje fölkelni! - kiáltotta, gyorsan felkapkodva ruháit. - Amíg elkészülsz, én megyek, és szerzek egy programfüzetet. A bejáratnál találkozunk.
A stadion előtt több száz méteres sor várakozott a belépésre.
Ron elnyomott egy ásítást. - Jaj, Herm mi tartott ilyen sokáig?
- El sem tudod képzelni, milyen nehéz volt szerezni egy ilyet - felelt a lány, és csatlakozott a sorban álló fiúhoz. Mindketten a programfüzetbe néztek. - Anglia Donald McFlurryt küldte.
- Nem rossz seprű-lovas, de egy csomó embert ismerek, aki jobb nála. - jegyezte meg Ron. - Például Harryt.
- Harry sajnos nem lehet itt... - mondta szomorúan Hermione. - Pedig akár ő is versenyezhetne.
Ron átölelte, és hogy témát váltson, folytatta az olvasást. - Dimitrij Gribov Oroszországból. Lumiére Souffle Franciaországból... Aladdin ben Ibn Szaúd-Arábiából... Apollo Aphroditus Görögországból... Winettou Wigwam az Egyesült Államokból. Hm, furcsa, hogy az amerikaiak egy indiánt küldenek... Villám, Indiából - Ron Hermionéhoz fordult, szemöldökét ráncolva. - Villám? Miféle név ez?
- Biztosan új fickó - vélte Hermione. - Hallottam, hogy az indiai játékos pár hónappal ezelőtt meghalt. Leesett a seprűjéről. Gondolom pótolniuk kellett.
- Sandokan nagyszerű seprű-lovas volt. Senki sem ér fel hozzá. Ez a Villám, vagy ki tutira el fogja szúrni.
- Talán. Meglátjuk - a lány megvonta a vállát és átadta a jegyeket a jegyszedőnek.
- Harmadik sor - igazította útba őket a jegyszedő. Felmásztak a helyükre és leültek.
- Kicsit úgy érzem magam, mint a Kviddics Világkupa Döntőn négy évvel ezelőtt - szólt Ron. - De még az sem volt ilyen nagyságrendű esemény. 300.000 varázsló és boszorka! Ezt a versenyt 232 éve nem rendezték meg!
- És te az ágyban akartál maradni, kihagyva az egészet - emlékeztette Hermione.
- Csak vicceltem, édesem. Egész életemben nem lesz még egy alkalom, hogy megnézzem a Hold Futamot, téged pedig mindig szerethetlek.
- Mindig? - tette karba a kezét a lány. - Azt várod, hogy mindig olyen gyenge leszek, mint tegnap este?
- Pontosan - bólintott a fiú vigyorogva.
- Akkor tévedsz. Szeptemberben tanítani kezdek a Roxfortban, és te vagy Roxmortsban dolgozol, vagy az Odúban leszel. Bármennyire is szeretnéd, nem lesz túl gyakran esélyed rá, hogy elcsábíts engem.
- Majd csak megoldom valahogy - somolygott Ron. - Nézd! Nem Cornelius Caramel az ott?
- Micsoda? Mit csinálna itt az a tetű?
- Amit mi. Nézi a versenyt.
Hermione belenézett az omniszkópjába. - Nem Caramel az. Ez a fickó intelligensebbnek látszik.
- Nála nem nehéz intelligensebbnek látszani - jegyezte meg Ron. - Nézd! Egy csapat beduin varázsló! És ott - az nem egy kínai mandarin?
- Ó, David Copperfield! - sikkantotta Hermione.
- Hol? - a fiú pásztázni kezdte a tömeget omniszkópján keresztül.
- Ott! Kár, hogy szakítottak Claudia Schifferrel! Olyan jól néztek ki együtt!
- Claudia? Ki az? - kérdezte Ron.
- Híres fotómodell. Egyfajta mugli Fleur Delacour.
Ron elpirult egy kicsit. Még élénken élt az emlékezetében, amikor belehabarodott a legelbűvölőbb Trimágus Tusa bajnokba. Visszagondolva, nem is hitte volna, hogy Fleur a sógornője lesz, és azt sem, hogy milyen szörnyen főz. Arra is emlékezett, mennyire megalázó volt, amikor Fleur visszautasította meghívását a karácsonyi bálra... és a csókjára is emlékezett, amikor ő és Harry kihozták a húgát, Gabrielle-t a tóból. Kellemes volt elmerengeni ezeken az emlékeken...
Mire Ron végül felnézett, az ég már majdnem teljesen sötét volt. Annak is kellett lennie, mert a Hold Futam nem akármilyen seprűverseny volt: éjszaka tartották.
Hermione amikor megtudta, hogy megnézheti a Futamot, rögtön könyvekbe temetkezett, próbálva adatokat keresni róla.
- Rengeteget hallottam a Futamról, de vannak dolgok, amelyekben nem vagyok biztos - fordult most Ron a lányhoz.
- Például miben?
- Nos, azt tudom, hogy a versenyzőknek a Naprendszer kicsinyített - Kviddics stadion méretű - modelljében kell versenyezniük, de... miért pont Hold Futamnak hívják?
- Jaaa, ez egyszerű - válaszolta Hermione. - A versenyzőknek az üstökösöket, az aszteroidákat és a bolygókat kell kerülgetniük, mialatt repülnek. A bolygók mérete... lássuk csak... a Merkúr 20 centi átmérőjű, a Vénusz 25 centi, a Föld 30, a Mars szintén 25, a Jupiter 5 méter átmérőjű, a Szaturnusz 4 és fél méter, a Neptunusz három és fél méter, az Uránusz 3 méter és a Plútó 10 centi - Hermione önelégült pillantást vetett Ronra, elismerést várva.
A fiú csak a homlokát ráncolta. - Milyen sok felesleges adat... a fejed egy mugli számítógép vagy mi?... Szóval, most már tudom a bolygók méretét, de még mindig nem tudom, hogy miért hívják a Futamot Hold Futamnak.
- Nos, a versenyzőknek 9 teljes kört kell megtenniük a stadionban. Az utolsó kör végén az a versenyző győz, aki elkapja az öt centi átmérőjű Holdat. Ilyen egyszerű.
- Aha - bólintott a fiú, kicsit zavartan.
- Tudtad… - folytatta a lány, boldogan, hogy megcsillogtathatja tudását, - hogy a Hold Futamon a halálozási arány 80%-os, és így magasabb, mint a kviddics világkupán? És 20%-kal magasabb, mint a régi idők Trimágus Tusáin? A lekicsinyített Naprendszer 1 méter/szekundum sebességgel forog, a bolygók 2 méter/szekundummal mozognak, és a Hold 10 méter/szekundummal kering a Föld körül. A legutóbbi Hold Futamon - pontosan 232 évvel ezelőtt - 5 versenyző meghalt, 37 súlyosan és 21 könnyebben sérült meg. Az egyik áldozat összeütközött a Jupiterrel, egy másikat összezúzta az Uránusz és a Neptunusz. Volt egy fickó, aki berepült a kisbolygók övezetébe, az aszteroidák összetörték a seprűjét, és leesett. Egy boszorkányt, akit Halley Boppnak hívtak, megégetett egy üstökös, mások pedig megfulladtak a csillagportól.
Ron az orrát ráncolta. - Te aztán készültél.
- Hát persze - válaszolta a lány a legkibírhatatlanabb mindent-tudó arckifejezésével.
- Akkor azt is el tudnád magyarázni, hogyan fogjuk látni a versenyzőket? Ugyebár sötét van.
- Hát az nyilvánvaló - húzta ki magát a lány fontoskodva. - Világító bűbájt szórnak rájuk, és fluoreszkálni fognak.
- Aha, értem - bólintott Ron. - Ó, nézd csak! Starthoz állnak!
Majdnem tíz óra volt, az égbolt szurokfekete, bár a csillagok nem látszottak a mágikus lámpáktól és fényszóróktól.
Hirtelen minden világítást lekapcsoltak, és az eddig láthatatlan versenypálya felbukkant a nézők szeme előtt: bolygók és meteoritok verték vissza a mesterséges nap sugarait, pislákoló üstökösök cikáztak a bolygók között, és a kicsi, fürge Hold a Föld körül keringett a mini Naprendszerben.
- Csodálatos! - kiáltott fel elragadtatottan Hermione.
- Hogyan lehetséges, hogy a nap ragyog, de nem vakít el minket? - csodálkozott Ron.
- Ez egyszerű varázslat - legyintett e lány.
- Egyszerűűűű? - nézett meglepetten a fiú. - Ez a legbonyolultabb bűbáj, amit valaha láttam!
- Ssss! - csitította a lány, amint a közvetítő beszélni kezdett Sonorus bűbájjal felerősített hangján
- Hölgyeim és varázsló uraim! Nagy örömemre szolgál, hogy megnyithatom a 20. Hold Futamot, azt a versenyt, amelyet több mint 230 évig nem rendeztek meg. Így még nagyobb a megtiszteltetés, hogy Indiát választották a Futam házigazdájául. Országunknak soha nem volt lehet ősége ilyen fontos verseny lebonyolítására. Utoljára az 1555. évi Kviddics Kupa Döntő került itt megrendezésre. Amint tudják, a Hold Futamot két évszázadig azért nem rendezték meg, mert az utolsón a 70 indulóból 5 meghalt és 58 megsérült. Biztosíthatom önöket, hogy India megtett minden óvintézkedést a halálos balesetek megelőzésére. És most elég a fecsegésből, ismerjék meg a ma esti versenyzőket, akik 67 országból érkeztek hozzánk!
A tömeg mennydörgés-szer ű tapsviharban tört ki.
- El őször Argentína bajnoka: Juan Pablo Jose Armando Fernando Altamirano del Castillo! - Őt követi a brazil Gumercindo Heriberto! - amint a versenyzők besüvítettek a stadionba, a nézők ünnepeltek és zászlókat lengettek.
- …a német Udo Schnellchen, utána László Szélltoló Magyarországról! - sorolta a neveket a bemondó. - Őt követi az indiai bajnok, Villám, de már jön is Maledetto Borgia Olaszországból...
Amint az indiai versenyz ő berepült a versenypályára, Ron majdnem elejtette az omniszkópját.
- Ezt nem hiszem el! - kapott levegőért.
- Mit? - fordult hozzá Hermione.
- Nézz az omniszkópodba! - kiáltotta a fiú.
Hermione szeméhez emelte a kis tárgyat, a jamaikai versenyzőt vizsgálva. - Most mi van? - ráncolta szemöldökét.
Ron az indiai bajnok irányába fordította a lány fejét.
- Nézd! VILLÁM! - kiáltotta a bal fülébe.
Hermione engedelmeskedett, bár fogalma sem volt, mi lehet olyan érdekes az indiai pót-versenyzőn. Amint rápillantott 'Villámra', megmerevedett, mintha dermesztő átkot szórtak volna rá. - Lehetetlen... - motyogta. - Teljesen lehetetlen!
- De ez... ez Harry! - Ron várta a megerősítést.
- Vagy ő, vagy egy ismeretlen ikertestvére - felelte e lány remegő hangon. De persze tudta, hogy Harrynek nincs testvére. Ő volt az.
Végül bólintott. - Harry az.
Ron hirtelen elvörösödött a méregtől, és nem is hallotta, hogy a bemondó bemutatja Ulu Bulut Ugandából, és Zazu Zulut Zimbabwéból. - Mi az ördögöt csinál itt???
- Versenyez - vont vállat a lány.
- VERSENYEZ??? - ordította a fiú. - Míg a húgom egyedül dajkálja otthon a gyerekét? Vígan röpköd a Rakéta 3000-én míg Ginny majdnem belehalt abba, hogy világra hozza a gyerekét? És én még a barátomnak neveztem azt a szemétládát!!! Merlin szakállára, meg kellett volna ölnöm azzal a döfő átokkal novemberben!
Hermione levegőért kapott. - Ron, te MEG AKARTAD ÖLNI HARRYT?!
A fiú pislogott. - Akkor igen. Dühös voltam. De most is az vagyok! Megölöm, amint véget ér a Futam... vagy remélem, hogy kilapítja a Szaturnusz!
- De Ron! - csitította a lány, - Nem tudjuk, mi történt... lehet, hogy jó oka volt rá, hogy ide jöjjön.
- Jó oka, mi? - mérgelődött a fiú.
- Figyelj, Ron, ha túléli a Futamot, beszélünk vele, lehetőséget adunk neki, hogy mindent megmagyarázzon - javasolta Hermione.
- Persze, mindig csak az ésszerűség - morgott Ron, és figyelmét újra a versenypályára fordította, ahol már az összes versenyző a startvonalnál lebegett, a rajtjelzést várva.
Hermione az izgalomtól remegve emelte omniszkópját a szeméhez, le nem véve tekintetét India versenyzőjéről. Szíve hangosan dobogott, de azért hallotta Ron motyogását:
- Ess le... törd ki a nyakad!
A bemondó legyintett a pálcájával, elhallgattatva a közönséget.
Mind a 300.000 néző elcsendesedett, csak egy varangy brekegése hallatszott.
Mindenki lélegzet visszafojtva várt a jelzésre. A bemondó körülnézett, titokzatosan mosolyogó arcát mágikusan megvilágították a sötétben.
A tömeg egyre izgatottabban és egyre türelmetlenebbül várakozott.
- Szándékosan csinálja, nem? - mutatott Ron a bemondóra.
- Shhh! - felelte a lány még mindig 'Villámot' figyelve.
A bemondó láthatóan élvezte a nézők idegességét. Amikor látta, hogy mindenki tűkön ül, hirtelen intett a pálcájával, és zöld szikrákat lövellt belőle.
A versenyzők kilőttek a rajtvonalról, a tömeg kiabálásban tört ki. Voltak, akik fel is ugrottak a helyükről.
A kambodzsai versenyző esett ki elsőként a futamból - és le a seprűjéről, miután összeütközött a Marssal (amely, úgy látszik épp nem volt elég fényes).
- És a mezőny elérte az Uránuszt, élen a francia versenyző... - hangzott a bemondó hangja. - Nagyon szép repülés Monsieur Souffle... de várjunk... a svéd Nils Holgersson jön előre - ez a fiú ugyanolyan jól repül gúnáron mint seprűn! A görög Apollo Aphroditus megelőzi őket a hölgyek legnagyobb örömére… - állapította meg kacsintva. - Oh! Szegény Peng Ching Chun! Ez biztosan fájt! A medimágusok máris gondjaikba veszik. Hát igen, a Plútó lehet, hogy kicsi, de úgy üt, mint egy gurkó!
Hermione nem figyelt a közvetítőre - egyedül az 'indiai' versenyző érdekelte.
Ron végül abbahagyta, 'Villám' megátkozását, vagy legalább is nem hangosan tette.
Hirtelen egy fénycsóva lobbant fel - a Hale Bopp eltalálta a mongóliai versenyzőt.
- Az első kör véget ért, már csak nyolc van hátra... - folytatta a bemondó. - Az élen Souffle, Aphroditus és Holgersson, de Szélltoló megelőzi őket... nos, ezeknek a magyaroknak bizony meg kellett tanulniuk a gyors repülést, ha el akartak menekülni a Mennydörgő sárkányaik elől! NÉZZÉK! Az új indiai bajnok megelőzi a kanadai Jack Ottawát és a brit Donald McFlurryt! Hű, ez a fiú tényleg olyan mit a villám! Nem csoda, hogy az edző titokban tartotta a képességeit az elmúlt két hónapban... Jaj, a szlovák Zelma Wzdensky és a japán Josii Josiko párbajozni kezdett a kisbolygók övezetében a Mars és a Jupiter között! SZABÁLYTALANSÁG!!! Nem szabad pálcát használni a Futamon!... És a bíró máris a sípjába fúj, a két hölgyet a pálya elhagyására utasítja ...
A csalódott Wzdensky kisasszony és a sziszeg ő Josii Josiko elhagyta a pályát, az utóbbi Carbunculus átkot szórt az előbbire, miután leszálltak a seprűjükről. Josii kisasszony gumiláb rontást kapott viszonzásul.
- A svájci Hans Jürgen Schönnkugelaugen megelőzi a török Jusuf Erdemet, és a spanyol Jose Carlos Santiagot. De nem... Schönnkugelaugen seprűje meghibásodik... lelassul... Svájcnak nincs többé esélye, hogy megnyerje a futamot! Ó, jól van, Luz Maria, a perui versenyző - véleményem szerint a legbűbájosabb boszorkány a mezőnyben -, gyorsul, előre süvít az amerikai Winnetou Wigwam és az izlandi Geyser Freeze között. Jaj ne!!! A tanzániai bajnok összeütközött a dán és a portugál versenyzővel! Ne aggódjanak, hölgyeim és uraim, a medimágusok már úton vannak, és eddig még senki nem halt meg! - folytatta a közvetítő.
- …a mezőny elérte a második kör végét és még mindig versenyben van 58 bajnok! Izgalmas a futam kedves nézők!
Sem a bemondó, sem a stadion közönsége nem tudhatta, hogy ki az, aki a legizgatottabb várja a Futam eredményét: Hermione. A lány még mindig nem fordította el tekintetét 'Villámról', szíve hangosan vert. - Ron, Ron, látod Harry arcát?
Ron morcos arccal fordult hozzá. - Nem érdekel az arca!
- Pedig kéne! Nézd! Mit látsz, amikor a szél szétfújja a fürtjeit a homlokából?
Ron kényszeredetten a szeméhez emelte omniszkópját. - Mi a... - kezdte, de meglep ődve levegőért kapott. - Eltűnt a sebhely!!!
Hermione bólintott. - Attól féltem, hogy rossz a szemem... de ha te sem látod...
- Hogy lehet ez, Herm?
A lány megrázta fejét. - Sötét varázslat, mi más?
- Azt gondolod... hogy Harry gonosz boszorkánymester lett?
- Neeeem - felelte a lány. - Legalábbis remélem, hogy nem.
Mialatt a versenyzők befejezték a harmadik kört, négy másik bajnok esett ki: az uruguayi, a kuvaiti, a filippínó, valamint a trinidad és tobagói versenyző.
Az aszteroidák továbbra is úgy viselkedtek, mint a legkomiszabb gurkók: leütötték Írország, Sierra Leone, Új-Zéland és Horvátország versenyzőjét a seprűjéről.
Az etióp versenyzőt megperzselte a Halley üstökös, az algériainak megbokrosodott a seprűje, és belerohant a Neptunuszba az ötödik kör végén.
- A mexikói Speedy Gonsales megelőzi a koreai versenyzőt... most eléri Apollo Aphroditust és Lumiére Soufflet, előzni próbál... és megelőzi! Hölgyeim és varázslóim, micsoda verseny! Micsoda verseny!... Most Gonsales, Villám és Schnellchen van az élen, fej fej mellett... de a magyar bajnok se piskóta - megelőzi Soufflet, eléri Schnellchent... most ők repülnek egymás mellett... SZABÁLYTALANSÁG! Schnellchen megpróbálta lelökni Gonsalest a seprűjéről! Kiküldik - hát meg is érdemelte!
A német szurkolók átkozódni kezdtek, és öklüket rázták a mexikói néz ők és a bíró felé. Néhány rajongó átkokat kezdett szórni az ellentáborra, és egy német varázsló rontást küldött Speedy Gonsales seprűjére, amely irányíthatatlanná vált és végül nekiütközött a Merkúrnak.
- Figyelem, minden német és mexikói szurkoló maradjon nyugton, vagy azonnal hagyja el a lelátót! Ne akarják, hogy a Varázs-rendőrség kommandós különítménye dobja ki önöket!
A német és mexikói szurkolók továbbra is sziszegtek és morogtak, de visszadugták pálcáikat talárjuk zsebébe.
- Olyanok, mint a gyerekek - jegyezte meg Hermione megvet ően. - Mint ezer kis Malfoy!
Ron bólintva a pályára fordította figyelmét. A hetedik kör végére megint tizenegyen esetek ki.
A francia és a görög versenyző repült az élen, Burundi és Thaiföld versenyzője volt a sereghajtó.
- Souffle bámulatos sprintet mutat be, Aphroditus, Szélltoló és Villám szorosan felzárkózva követi! Már csak két kör, kedves nézők... micsoda izgalom! Aphroditus fokozza az iramot, Souffle próbálja megelőzni, de úgy tűnik a görög versenyző előnye túl nagy... A magyar versenyző megelőzi Soufflet... nézzék csak... a Hold! Ó, istenem, istenem, a Hold mellkason vágta Szélltolót... szegény fickó, el kellett volna kerülnie a Holdat a következő körig! Szélltoló kiesett, Villám megközelíti a két élen haladót...
- Hajrá, Harry, hajrá! - kiabálta Hermione, helyér ől felugorva.
Ron visszahúzta. - Herm, mi McFlurrynek szurkolunk! Harry most India színeiben játszik!
- Harry a barátod, Ron! - vágott vissza a lány. - Gyerünk, Harry, mutasd meg nekik! Te vagy a legjobb!
Ron a szemét forgatta, biztos volt benne, hogy Harry semmit sem hall a tömeg ordításától.
- Már csak egy kör! - üvöltötte a bemondó - 27 bajnok továbbra is versenyben van, és most jön a Futam legizgalmasabb része: amikor a kilencedik körben a versenyzők elérik a Földet, el kell kapniuk a Holdat, és ezzel megnyerhetik a Futamot! A legesélyesebb Souffle, Villám és Aphroditus... Nézzék! A Hold újra előkerült, minden versenyző rátesz egy lapáttal a finisben, Souffle megelőzi Aphroditust, Aphroditus megelőzi Soufflet, Villám lehagyja mindkettőt...
- Ez az Harry! - sikította Hermione örömmel.
Még Ron is keresztbe tette ujjait, szája mozgott, néma szavakat formált, melyek ezúttal nem átkok voltak.
Abban a pillanatban a görög versenyz ő szája is mozogni kezdett - titokzatos szavakat mormolt és jobb kezét kinyújtotta Villám felé. Harry Rakéta 3000-se hirtelen felfelé szökkent, mintha az igazi Hold felé repülne, és eltűnt az éj sötétjében.
- Az a szemétláda! - kiáltotta Ron ökölbe szorított kézzel. - Megbabonázta Harry seprűjét!
- Láttam! - felelte Hermione dühtől vöröslő arccal.
A bíró sípjába fújt, megakadályozva ezzel, hogy Aphroditus valaha is elkapja a kis Holdat.
- SZABÁLYTALANSÁG! Aphroditus úr kérjük, azonnal hagyja el a pályát!
A görög versenyző jóképű arca egy vérfarkassá változó ember arckifejezésévé torzult. Nyilván azt remélte, hogy a bíró nem veszi észre ’apró szabálytalankodását’.
- Souffle indul a Holdért... hat méter... öt... négy... Hűha!
Az indiai bajnok Rakéta 3000-se újra berobbant a képbe, átsüvítve a Vénusz és Föld közti résen, lélegzet-elállító zuhanórepülésben keresztezte Souffle sepr űjének pályáját. Amint hirtelen függőleges hajtűkanyarral kihúzott a zuhanásból, már a kezében tartotta a kicsi szürkés Holdat.
- MEGCSINÁLTA! - Hermione Ron nyakába ugrott, arcán a boldogság és megkönnyebbülés könnyei csorogtak.
- Igen, megcsinálta - mosolygott Ron is, átpillantva a lány válla fölött, miközben tekintetével követte Harryt. - Megcsinálta.
Amint Harry leszállt a seprűjéről, körülvették a helybéli szurkolók. Vállukra emelték, és a magas emelvényhez vitték, ahol az indiai Mágiaügyi Miniszter könnyáztatta arccal rázott vele kezet és nyakába akasztotta az aranyérmet.
A tömeg tapsviharban tört ki - Ron és Hermione keze is elzsibbadt a sok tapsolástól.
- Gyere, menjünk beszéljünk vele! - ugrott fel Ron.
- Nem vagy észnél?!? - ráncolta szemöldökét Hermione. - A sátra, vagy akárhol is tartózkodik, órákig tömve lesz. Tudod - autogramot kérnek, virágot és bombákat hoznak…
- Bombákaaaat??? - hápogott Ron.
- Hát, majdnem... Ezek borítékolt átkok, és úgy működnek, mint a mugli bombák - mondta a lány tárgyilagosan. - Feltételezem, legalább is a görög és a francia szurkolók megpróbálnak néhány gratuláló kártyába rejtett 'bombát' becsempészni a sátrába. - Látva Ron döbbent arcát, Hermione elvigyorodott. - Hé, ne aggódj... átkokat és mérgezett bort vagy pezsgőt küldeni mindig is szokás volt a Hold Futamon. Harryt biztosan megóvják ezektől, és különben is van annyi józan esze, hogy ne nyissa ki a leveleket, és ne igyon azokból az italokból.
Ron kicsit bizonytalanul bólintott.
Már majdnem reggel kilenc óra volt, mire az elragadtatott csodálók eltűntek, és Harry egyedül maradt a sátrában. Aludni akart egy kicsit, hiszen már 24 órája talpon volt.
A táborban még csend honolt, mindenki visszatért a saját sátrába, hogy kipihenje magát egy kicsit az előző éjszakai izgalmak után.
- Hogy jutunk be hozzá? - aggódott Hermione. - Két őrszem vigyázza az álmát.
A barátja somolygott, és valami ezüstöset húzott elő a hátizsákjából.
- Elhoztad a láthatatlanná tévő köpönyeget! - örvendezett a lány.
- Gondoltam, jól jöhet - vont vállat a fiú. - És persze meg akartam őrizni Harrynek.
A lány rámosolygott, jelezve, mennyire értékeli előrelátását. A köpenybe burkolódzva a két őrhöz lopództak és pálcájukat felemelve azt suttogták: Stupor!
Miután az őrök a földre rogytak, Ron belépett a sátorba, Hermione szorosan a nyomában.
Bent még égett néhány gyertya. A Hold Futam új bajnoka egy tábori ágyon üldögélt, és a kezében lévő aranyérmet nézegette. Az érem csillogott, visszaverve a gyertyafényt. Sima felülete tükrözte a fiú arcát.
Harry felsóhajtott.
Épp most adott autogramot legalább 900 embernek, kapott számtalan csokor egzotikus virágot, illetlen ajánlatokat egy tucat boszorkánytól... ő volt A BAJNOK: a legjobb seprű-lovas a Földön... Mégsem volt boldog - pedig Ravin a futam előtt elmondta neki, hogy ő egy maharadzsa törvénytelen fia, akinek feleségétől, a maharánitól csak lányai születtek. Ravin szerint, (aki Egyiptomban állítólag már az első pillantásra felismerte Harryt) a maharáni megátkozta Harryt és eltávolíttatta Indiából, mert nem akarta, hogy ő örökölje a trónt. Tekintve Harry hollófekete haját, tulajdonképpen lehetett volna félig indiai.
De az 'igazság' ismerete egyáltalán nem tette boldoggá Harryt. Életének nagy része hiányzott - nem csodálókra, hanem igazi barátokra volt szüksége - nem tisztességtelen ajánlatokat akart, hanem egyetlen nő szerelmét, akire nem emlékezett, de tudta, hogy létezik. Kezében csillogott az aranyérem, tükrözve fáradt tekintetét... és két alakot a háta mögött.
A fiú felugrott, megmarkolta pálcáját és megfordult.
- Állj! - kiáltotta.
A két alak - egy fiú és egy lány, vele nagyjából egyidősek - felemelték a kezüket.
- Jól van ... nem azért jöttünk hogy bántsunk, Harry - mondta a lány.
- Ja, ne izgulj, elhatároztam, hogy nem fojtalak meg… egyelőre - tette hozzá a fiú. - Nem mintha nem érdemelnéd meg.
Harry összeráncolta a szemöldökét. Ravin mondta neki, hogy a Hold Futam győzteseit jó néhányszor elrabolták már. Harry gyanakodott, hogy ezek ketten el akarják kábítani, és elrabolni. - Kik vagytok? - kérdezte, pálcáját a látogatókra szegezve.
Ron vigyorgott. - Nagyon vicces, haver. Gyerünk, elég a játékból, menjünk haza Angliába. Ginny vár rád.
- Ki? - pislogott Harry. - Nem ismerlek titeket. Hagyjatok békén!
- Harry... tudjuk, milyen híres lettél 'Villámként', de ez nem kifogás, hogy elhagyd a szeretteidet vagy megszökj a kötelezettségeid elől - jelentette ki a lány komoly arccal.
- Mi - az - ördögről - beszéltek? - tört ki az ifjú bajnok. - Kifelé a sátramból!
- Nem, amíg meg nem magyarázod, miért hagytad el a húgomat! - tette keresztbe karját a vörös hajú fiú.
- Nem is ismerem a húgodat!
- Nem? És akkor ki az ördög ejtette teherbe, mi?
- Nem tudom, én nem lehettem... Nem is vagyok angol! - vágott vissza Harry.
- Nem vagy angol? - a másik fiú szeme villogott a méregtől. - Akkor mi vagy? Japán? - közelebb lépett, kockáztatva, hogy Harry esetleg megátkozza. - Azt hittem, a legjobb barátom vagy, azon kevesek egyike, akire rábíznám az életemet, de te elcseszted! Miután felcsináltad a húgomat, megesküdtél, hogy feleségül veszed, de inkább elmentél, hogy még híresebb légy! A hírnév és a dicsőség, amiben korábban részed volt, nem volt elég, mi? Még többet akartál: hatalmas ünneplő tömeg előtt parádézni! Feladtad Ginny szerelmét ezért az... az egész... szarért! - Ron minden egyes szavánál mutatóujjával megbökte a döbbent Harry mellkasát. - Mindenki azt hitte, hogy meghaltál, vagy megátkoztak, mert a baglyok nem találtak meg! Attól is féltünk, hogy Tudodki elfogott, és te nem vetted a fáradságot, hogy életjelet adj magadról, hogy biztosíts minket, hogy nem dobtad fel a talpad! Nem vetted a fáradtságot, hogy egy nyomorult baglyot küldjél, és megkérdezd, hogy van Ginny! Az még rendben van, hogy nem törődtél Hermionéval és velem, a legjobb barátaiddal, de hogy nem érdekelt Ginny és a gyereked, az már egyszerűen elfogadhatatlan és undorító!
- Ron... - vágott közbe a lány.
- Sajnálom, de... - kezdte Harry, de a másik fiú nem hagyta befejezni.
- SAJNÁLOD??? - Ron hisztérikusan felnevetett. - Sajnálod? A dementorok szerelmére, Harry, ez minden, amit mondani tudsz? - még egyet lépett előre, így orra majdnem hozzáért Harryéhez. - Nos, sajnálhatod is! Míg te itt jól szórakoztál, és karriert építettél, a húgom majdnem belehalt, hogy nem láthat! És azt mered mondani, hogy nem ismered őt?
- IGEN! - üvöltötte Harry - mire a vörös hajú fiú egyszerűen szemen köpte.
- HARRY, VAN EGY LÁNYOD!!! - Ron tajtékzott a dühtől. Nem tudta, mi a baja barátjának, de nem is akarta tudni.
Harry félrelökte támadóját, letörölte arcát, és felemelte pálcáját, hogy elkábítsa, de a másik fiú gyorsabb volt, és rászórta a hátráltató bűbájt.
Harry elesett. - Capitulatus! - kiáltotta a földről, de a támadója félreugrott, és gondolkodás nélkül Crucio!-t kiáltott. Harryt szörnyű fájdalom teperte le, úgy érezte, egész testét darabokra szaggatják, mintha ezer lándzsa döfött volna belé, egy tucat ostorral együtt, amelyek védtelen testét korbácsolták.
- NEEEEE! - sikította a lány.
- Ezt a húgomért! Ezt érte kapod, te nyomorult... - Ron még mindíg dühös volt, és látszólag semmi nem tudta csillapítani.
Harrynek túl nagy fájdalmai voltak, hogy lássa, amint a lány megragadja társa pálcát tartó karját, kényszerítve, hogy megszakítsa a kapcsolatot a pálca és Harry vonagló teste között.
- Megőrültél, Ron? - üvöltötte hamuszürke arccal a lány. - Ezért az Azkabanba küldenek!
A vörös hajú fiú lihegve eresztette le pálcáját. - Nem... érdekel... megérdemelte.
A földön fekvő Harry lassan kinyitotta a szemét. A fájdalom eltűnt - éppúgy, mint a köd, amely nyolc hónapon át elhomályosította elméjét. Mintha egy hirtelen szélroham elfújta volna a ködöt, vagy mintha egy fátyol lebbent volna fel az emlékeiről... megmagyarázhatatlan módon hirtelen EMLÉKEZETT.
Felült és barátja szemébe nézett.
- Ron... Hermione... - Harrynek nem sok kellett, hogy elsírja magát.
Hermione észrevette, hogy megváltozott a fiú arckifejezése.
Ron még mindig levegőért kapkodott, de ő is észrevette, hogy valami megváltozott - először is Harry sebhelye újra láthatóvá vált. De volt valami más is...
- Harry... - a lány lehajolt hozzá. - Jól vagy?
Harry bólintott. - Igen... emlékszem… mindenre.
- Mi… micsoda? - Ron térdre ereszkedett a barátja mellett.
- Amnéziás voltam... semmire sem emlékeztem a múltamból.
- Mikor... mikor vesztetted el az emlékezetedet? - kérdezte Hermione remegő hangon.
Harry egy percig gondolkodott, próbált összpontosítani az utolsó dologra, amire az amnéziája előttről emlékezett. - Rögtön azután, hogy megkaptam a levelet Dumbledore-tól, hogy visszamehetek a Roxfortba, mert az újságírók elmentek.
- Szóval, Malfoy italában felejtés bájital volt - biggyesztette az ajkát Hermione. - Miért... miért nem mondta meg egyik tanár sem, hogy Harry elvesztette az emlékezetét?
- Talán ők sem tudták - vont vállat Ron. - Jaj, Harry... azt gondoltam... - hangja elcsuklott, és hirtelen átölelte barátját. - Meg tudsz bocsátani nekem? Meg tudsz valaha is bocsátani?
Harry elmosolyodott, és tudta, hogy ez volt az első igazi, szívből jövő mosolya november óta.
- Ó, Harry! - Hermione is a nyakába borult.
A három barát összeölelkezett, a lány sírt, a fiúk pedig vigyorogva, félszegen törölgették könnyeiket.
- Köszönöm, Ron - szólt Harry.
- Köszönöd? Mit?
- Hogy megtörted az átkot.
- Mi? - Ron elképesztően buta képet vágott.
- Egy átokkal kombinált bájital hatása alatt álltam - magyarázta Harry. - Csak az szüntethette meg a hatását, ha a legjobb barátom mondja ki rám a Cruciatus átkot... Fogalmad sincs milyen kétségbeesett voltam... már feladtam a reményt... soha nem gondoltam volna, hogy újra találkozhatom a legjobb barátommal, nem is beszélve arról, hogy ő rám szórná az átkot. Köszönöm, haver.
- Szívesen, máskor is .- vigyorgott Ron.
- Azt azért kihagynám... -Harry is vigyorogni kezdett.
Végül felálltak, ragyogó mosolyuk éles ellentétben állt könnyáztatta arcukkal.
Harry szólalt meg elsőnek. - Szóval... van egy kislányom?
- Bizony - bólintott Ron. - Gyönyörű kis boszorkány, és Lilynek hívják.
- Lily? - Harry igazán meghatódott. - Rögtön látni akarom őt és Ginnyt!
- Akkor szedd össze a holmidat, és várj, amíg visszajövünk a sajátunkkal - mondta Hermione. - Nem fog tovább tartani öt percnél.
- Hoppanálni fogtok? - kérdezte Harry. - Én is megtanultam ám.
- Tényleg? Hogyan? Hol? Hiszen hiányoztál az iskolából! - kérdezte zavarodottan Hermione.
- Nos... egy egyiptomi fickótól tanultam, amikor Kairóban voltam Gilderoyjal - Harry a homlokára csapott, és kuncogni kezdett. - Gilderoy... Emlékszem rá!
Ron és Hermione nem értette, mi olyan mulatságos Lockharton.
- Jut eszembe, - szólt közbe Hermione, - Miért gondoltad, hogy nem vagy brit?
- Ja, az... - vigyorgott Harry. - Ravin azt mondta, hogy egy maharadzsa fia vagyok... Teljesen őrült az a fickó. Mindent a pénzért csinált, csak hogy itt maradjak versenyezni India színeiben.
Hirtelen egy bagoly repült a sátorba. A Weasley család üzenetét hozta.
- Egy expressz bagoly! - állapította meg Hermione. - Ez annyiba kerülhetett...
- Mint a fél Tadzs Mahal - Harry emlékezett Ravin hasonlatára. - Miért küldenek a szüleid ilyen drága baglyot?
- Biztosan rendkívül sürgős üzenet - találgatott a lány.
Ron kinyitotta a táviratot, és a három barát belenézett.
RON GYERE HAZA! GINNYT ÉS LILYT ELRABOLTÁK! VALÓSZÍNŰLEG TK! APA.
- Elrabolták? - sápadt el Harry.
- TK? - ráncolta szemöldökét Ron.
- Tudodki - mondta Hermione, és lenyelte a torkában lévő gombócot.
- Óvakodj a napkeltétől Stonhenge-nél - suttogta Harry, hangja távoli, tekintete merev volt.
- Micsoda?
- Hány óra van? - kérdezte hirtelen Harry.
- Ah, tíz óra - Hermione az órájára nézett, amely az indiai helyi időre volt beállítva.
- Napkelte... a nap pár perc múlva kel fel Angliában! - mormolta Harry falfehér arccal.
- És? - vont vállat Ron, akinek fogalma sem volt, hogy ennek mi köze van Ginny és a kis Lily eltűnéséhez.
- Valami szörnyűség történik majd napkeltekor... Ginnyt és Lilyt elrabolták... a kígyóbűvölő... erről beszélt...
- Mi?
- Stonehenge-hez kell mennünk. Azonnal - jelentette ki Harry. Nem tudta, hogyan kapcsolta össze a bolond öreg varázsló jóslatát családja elrablásával, valamint a Sötét Nagyúrral, de ösztönösen tudta, hogy van kapcsolat.
Barátai nem ellenkeztek. A holmijukat teljesen elfelejtették.
- Hoppanáljunk Stonehenge-hez háromra - vezényelt Harry. - Egy... kettő... három...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
