Egy vallomás

Ez nem lehet igaz, miért kell folyton piszkálnom?
Mindig találok valamit, amivel beletaposhatok.
Hol Krum miatt, hol csak azért, mert ügyesebb nálam.
Nem értem!
De, hogy a Roxfort ellenségével, sőt Harry ellenfelével kellett összeállnia.
  Akkor is.
Csak, mert azt mondtam, hogy teljesen mindegy, hogy mennyire buta,
csak csinos legyen a báli partner.
Ez még nem indok.
Csak az volt a célja, hogy híres emberrel menjen!
Erre pont jó lett volna Harry is.
Legalább egy Roxfortost választott volna!
De nem közönséges emberrel ő nem keveredik!
Most is itt ül velem szembe és magol.
Nem mintha nem tudná már.
De így okoskodhat, hogy én miért nem tanulok.
És mondhatja, hogy "Így soha sem fogod megtanulni Ron!"
Mindig a legjobb akar lenni.
A mumus is bizonyítja: az a legnagyobb félelme, hogy rossz jegyet kap.
Pedig, ha nem akarna folyton a legjobb lenni?,
még egészen elviselhető lenne.
Sőt ha nem tanul egész kedves is tud lenni.
Amikor eltörött a lábam, ő volt a legjobban megijedve.
Látszott a szemében, hogy mennyire félt.
És mégis.
Nem bírom elviselni!
Sokszor meg tudnám fojtani.
Amikor órán az egyik tanár kérdez valamit, a keze a levegőben van.
Senki nem tudja, csak Okoska kisasszony.
És csak ő.
Ha elrontok valamit, már mondja is: " Azt nem úgy kell csinálni!"
De azért vannak jó pillanatai is.
Képes volt betörni Pitonhoz, csakhogy megszerezzen egy hozzávalót.
Bátor lány!
Itt ül velem szembe és megint szemrehányóan néz!
Biztos azért, mert látja, hogy nem tanulok.
És akkor? Mi köze van hozzá?
     Semmi.
Tudom, hogy jót akar, de a stílusa?
Egyenesen borzalmas.
Nem tudja finoman elmondani, amit akar, csak fellengzősen:
"Én ezt már rég megtanultam!"
Csoda lenne, ha nem!
Most Harry feláll. Ásít egyet!
" Na én megyek lefeküdni!"
Csak ketten maradunk.
Nekem még meg kell írnom a Bájital-tan bűntető feladatomat.
Ő ezt tudja, de eszébe sincs segíteni.
Csak olvas és egyre csak olvas.
Egy vastag könyvet, "valami könnyű esti olvasmány", ahogy ő nevezi.
Elegem van megkérem, hogy segítsen.
Rá nézek...
Nem eszemben sincs megkérni, csak azt mondaná:
"már előbb is elkezdhetted volna"
Ron segítsek?
Hihetelen segíteni akar, és önszántából...
lécci!
Mellém ül és magyaráz, és semmi szemrehányás.
Ó, hogy utálom, ez rosszabb, mintha én kérem meg.
Meg tudnám...
A szemembe néz.
Ó, azok a szemek és azok a gyönyörű pillák...
Meg tudnám...
Tovább magyaráz.
Ekkor megkérdezi: " Érted?"
Megint a szemembe néz.
Meg tudnám...
                A tekintetét most nem fordítja el.
   Továbbra is néz.
        Meg akarom...
Csókolni!
Nem ellenkezik.
Visszacsókol!
Milyen puhák az ajkai!
Szeretlek!- mondom
Ekkor hirtelen " Ron!"
     Egy lány szólongat.
"Elaludtál?"
Igen.-válaszolom
" Megírtad már a feladatot?"
  Nem!
 "Segítsek?"
És mellémül...

-Vége-